FELKIÁLTÁS főnév -t, -ok, -a fölkiáltás
- 1. A felkiált igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit felkiáltanak. Az üzenet felkiáltása.
- 2. Ennek eredménye. Helyeslő felkiáltás. A teremben mindenfelől felkiáltások hallatszanak. □ Minden ajkról a bámulat felkiáltása röppen el. (Jókai Mór) A választása szép,
egyhangú felkiáltás volt. (Kaffka Margit) || a. (nyelvtudomány, ritka) Indulatszó, indulatszóként használt egyéb szó, szókapcsolat, kifejezés v. felkiáltó mondat.
- Szóösszetétel(ek): közfelkiáltás.