Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan <Rendsz. erős indulat, érzés hatására> hirtelen kiáltást hallat, kiáltásban tör ki. Felkiáltott fájdalmában, ijedtében, örömében. □ Felkiáltok , ha kiáltásommal elijeszthetném a dühös sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! (Zrínyi Miklós) A király megdöbben s hirtelen felkiált. (Arany János) Ki értené, ha fölkiáltanék, | vagy porba hullnék? (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan Felkiált vhova: alacsonyabb helyről vmely magasabb helyre kiált. Felkiáltott érte az emeletre. □ A tisztelendő úr azért szidja oly bátran a bűnös embert, mert jól tudja, hogy egyik sem mer fölkiáltani a szószékre. (Vas Gereben) Felkiáltott a toronyőrhöz. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Alvót álmából> hangos kiáltással felriaszt. || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Kiáltással a mélyből előhív, felidéz, feltámaszt. □ Én felkiáltok minden szellemet, Mely átkozódni s öldökölni tud. (Vörösmarty Mihály) Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölkiáltsa a halottakat. (Kossuth Lajos)