Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Megfogva hirtelen felemel, felvesz vhonnan vkit, vmit. Felkapja a vasvillát. Felkapja a vállára a csomagot. Felkapja az asztalról a pénzt. Örömében felkapta a földről a gyereket. A kutya felkapta a koncot, és elszaladt vele. □ Toldi meg a kannát felkapá kezébe. (Arany János) A legényben végre is föltámad a vadállat, fölkap egy fejszét, s levágja vele az asszonyt, mint ahogy egy tehenet vágnak le. (Ambrus Zoltán) Felkapták és futva behozták a szobába, és az ágyba tették. (Karinthy Frigyes) || a. <Ruhaneműt> hirtelen magára vesz, felhúz. Felkapta a harisnyáját. Felkapta magára a ruhát. □ Cifra beszéd kéne azt elősorolni, A vörös nadrágban mit érezett Jancsi, Mit érezett, mikor a mentét fölkapta. (Petőfi Sándor) Fölkapta kabátját, és kirohant az ajtón. (Babits Mihály) || b. Felkapja: <vmely testrészét> hirtelen felemeli. Felkapja az állát, a fejét: hirtelen felnéz <pl. meglepetés, megütközés hatására v. azért, mert egyszerre figyelni kezd vmire>; felkapja a kezét, a lábát. □ Miben lehetek szolgálatjára tekintetes öcsémuramnak? Decebál felkapta az állát erre a megszólításra. (Jókai Mór)
2. <Mozgó víz, szél> nyugalmi helyzetéből hirtelen felemel és magával ragad vmit, ritk. vkit; vinni, sodorni kezd. A kavicsokat felkapja az ár, az örvény. A szél felkapta a cédulákat.
3. (átvitt értelemben) <Társaság, több v. ritk. egy ember> szokásszerűen kedvelni, művelni kezd; szokásba, divatba hoz vmit, amit másvki kezdett el. Felkapnak egy dalt, gondolatot, ötletet, szokást. Nagyon felkapta ezt a szójárást. □ A nép bizonyos szavakat szokott fölkapni. (Eötvös József) Szóba jött az a nyegle divat, amit akkor Zemplénben fölkaptak a nemes urak. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Személyt> megkedvel, divatba hoz. A fiatal színészt nagyon felkapta a közönség. || b. (átvitt értelemben) Felkapják a nevét v. nevét felkapja a hír: hírneves lesz, híressé válik. □ Felkapták nevemet, Terjesztvén híremet Világ négy részén. (Faludi Ferenc)
II. tárgyatlan Hirtelen felnyúl, felemelkedik.
1. (ritka) Felkap vmerre, vmihez: vmely feljebb, magasabban lévő dologhoz v. dolog felé kap. A kutya felkapott a kezem után.
2. (bizalmas) Felkap vmire: utazás, továbbhaladás végett hirtelen felszáll, felugrik, felül vmire. Felkap a kerékpárra, a kocsira, a lóra. □ Szinte láttam már, hogyan sietünk az éj sötétségében a vasúti állomásra, hogyan kapunk fel a vonatra. (Gárdonyi Géza)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Fáradságos úton feljut, felkapaszkodik vhová. □ Délest vala már, hogy felkaptak a hátra: | Látszott is Etellak, Etele nagy sátra. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, népies) Viszonylag rövid időn belül jómódra tesz szert, vagyonos emberré lesz. □ Timár felkapott, s önálló úr lett. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, régies) Divatba jön, kedveltté válik; elterjed. □ Már Virgil csekélylette Homér együgyű beszédeit, s példáján a középkori epopeiákba [= hőskölteményekbe] hangos oratiók [= szónoklatok] kaptak föl. (Arany János) A három vénkisasszony előtt hamar felkapott, nagy kegyben részesült. (Tolnai Lajos)
III. tárgyas Feladnak neki valamit.
1. (iskolai, bizalmas) <Elvégezni, megtanulni való feladatot, leckét> kap, feladnak neki. Sok leckét kapott fel az iskolában. Mára mit kaptatok fel?
2. (vallásügy, bizalmas) Felkapja az utolsó kenetet: feladja neki a pap az utolsó kenetet.