FELKÉSZÜLTSÉG [fëlkészültség v. felkészültség] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. egyes számban) fölkészültség
- 1. Annak az állapota, aki vmire fel van készülve (13). Harci felkészültség. A sereg felkészültsége kitűnő. □ Éppen elég
felkészültséget éreztünk arra, hogy bármely órában átköltözzünk az ősök kastélyába. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Vmely szellemi tevékenységhez, alkotáshoz szükséges> képzettség, tudás. Alapos felkészültség; a művész mesterségbeli felkészültsége. Nagy tudományos felkészültséggel oldotta meg a kérdést.
- felkészültségű.