FELKELT [2] melléknév fölkelt
Általában olyan <személy, közösség v. dolog>, aki, amely felkelt.
- 1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely ültéből, fektéből felállt, ill. aki fekvőhelyét, betegágyát elhagyta. Az asztaltól felkelt társaság; az ágyából nemrég felkelt beteg.
- 2. (választékos) Olyan <közösség>, amely részt vesz vmely fegyveres felkelésben, amely ellensége ellen fegyvert fogott. (történettudomány) A felkelt nemesség. □ E roppant nép nem Csaba népe, |
Más nép e nép, ez csak: a Nép, | A fölkelt Nép. (Ady Endre)