FELKAPOTT melléknév fölkapott
1. Olyan, amit, ritk. akit felkaptak (1) vhonnan.
A földről felkapott labda. || a. Hirtelen, sebtiben magára vett <ruhaféle>. □ Palástul vézna, elszűlt [= sokat szült] csípein Ijedt zavarban felkapott lepel
(Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 2. (átvitt értelemben) Olyan <személy, dolog>, akit, amit egy bizonyos időben különösképpen megkedveltek v. divatba hoztak, népszerűvé tettek, elterjesztettek. Felkapott énekes, író, orvos, színész(nő); felkapott sláger, szokás. □ Az egy idő óta felkapott nyegle szokás, mit szerzőnk is követ, nem hagyható megrovás nélkül. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, iskolai, bizalmas) Feladatul kapott. A másnapra felkapott lecke.
- felkapottság.