FELJÖN tárgyatlan ige följön, (
irodalmi nyelvben) feljő, följő
1. <Alacsonyabb helyről> magasabb(an levő), fent levő helyre v. hely felé <ott lakó személyhez v. személlyel> (oda)jön.
Feljön a lépcsőn; feljön a bányából. Feljön ide a hegyre az autó? A posta mindennap feljön hozzám. Ma este feljön a barátnőm, hogy együtt menjünk színházba. Hazamegyek, feljössz velem? □ Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból. (Petőfi Sándor) Feljöhet hozzám. Megvárja, amíg beadom a vacsorát. Aztán ottmarad nálam. (Hunyady Sándor) || a. <Távolabb fekvő kisebb helységből, faluból> vmely nagyobb, központi helységbe, városba, <délebben fekvő helyről> északibb helyre jön.
Feljön a fővárosba. Holnap utazunk Pestre, ki jön még fel? □ Egy erős cseh ví bajt Duna szigetében |
Hadd jőjön fel öcséd és álljon ki avval. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben) <Hosszanti kiterjedésű dolog> úgy helyezkedik el, hogy egyik része, vége vmely feljebb, a beszélőhöz közelebb levő helyen van. A vízvezeték feljön a hatodik emeletre. Ez a csík feljön idáig. Az autóút feljön a szálló bejáratáig.
- 3. Magasabb helyre kerül, nyomul, s így érzékelhetővé, láthatóvá válik. Feljön a gáz a földből. Feljön a sav a gyomrából. Nagy esőzések után feljön a víz a pincénkben. || a. <Égitest> megjelenik, feltűnik. Feljön a hold, a nap; feljön a → csillaga; feljön a → napja. Feljöttek a csillagok. □ Feljött már az esthajnali csillag. (népköltés) Ekkor enyhe világosság lett, feljött a hold. (Karinthy Frigyes) A tengerből feljön a hold. (Szabó Lőrinc)
- 4. (sport) Hátrányos, kedvezőtlen helyzetből előretör, felnyomul, javul. Erősen feljön a csapat, nagy támadásokat indít.
- Szólás(ok): ld. hó [2].
- feljött; feljövő.