FELJUT tárgyatlan ige följut
1. <Alacsonyabb helyről> vmely magasabb helyre jut, rendsz. nehézségek leküzdésével v. fáradságos úton.
Feljut a hegyre, a várba. A kocsi feljutott a hegy gerincére. A léggömb feljutott tízezer méter magasságba. || a. <Vidékről, kisebb helyről> vmely központi helyre, <délebbről> vmely északibb helyre v. <folyón> feljebb levő helyre jut.
Feljut Budapestre, Norvégiába, a városba. Estére a hajó feljutott Komáromig.
- 2. (átvitt értelemben) <Személy> hivatalban alacsonyabb beosztásból magasabba kerül. Szorgalmával feljutott a legmagasabb polcra. || a. (átvitt értelemben) <Hivatalos irat, ügy> vmely magasabb rangú személyhez v. felsőbb intézményhez, szervhez jut. A kérvény feljutott a miniszterhez. Az ügy feljutott a tanácshoz.
- feljutás; feljutó; feljutott; feljuttat.