FELJELENTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] följelentés
- 1. A feljelent igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki, vmi feljelent vkit, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit feljelentenek, bevádolnak illetékes helyen. Bűnvádi feljelentés; a feljelentés elmulasztása; a verekedésben részt vevők feljelentése. A vállalat feljelentésére megindult ellene az eljárás. Feljelentést tesz vki ellen. □ Ismeretlen tettesek ellen teszem meg a följelentést. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Ennek tartalma, szövege, ill. az erről szóló, ezt rögzítő irat. Egymás után érkeznek ellene a feljelentések. A bizonyítékokat, bűnjeleket a feljelentéshez csatolták. Azt írja a feljelentésben, hogy
□ Eléje dobta a tényvázlatot, az orvosi látleletet s az ügyvédi meghatalmazást. Készítse el a följelentést. (Kosztolányi Dezső) A borbély írta a névtelen följelentést a csendőrségnek. (Nagy Lajos)