FELJÖTTE főnév (személyragos) feljöttöm v. (
ritka) feljöttem, feljöttöd v. feljötted, feljöttünk, feljöttötök v. (
ritka) feljöttetek, feljöttük v. (
régies) feljöttök; ..tét följötte (
választékos)
- 1. Magasabban levő v. vmely szempontból annak tekintett helyre jövése <, ahol a beszélő jelen van>. A lépcsőn feljöttében megbotlott és elesett. A fővárosba való feljöttömkor történt.
- 2. <Égitest> megjelenése, feltűnése a látóhatár fölött. A nap, a hold feljötte. Itt maradt a csillagok feljöttéig. □ Nézz a sziget felé, merről a nap feljöttét szoktad várni. (Jókai Mór)