Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELHÖRDÜL tárgyatlan ige -t, -jön fölhördül (hangutánzó)
  • 1. <Fájdalmában, dühében, csalódottságában> tompa, mély, hörgésszerű hangot adva hirtelen felháborodik. Vérig sértve felhördül. || a. (átvitt értelemben) Hirtelen, kirobbanásszerűen kifejezi felháborodását. Az ország közvéleménye felhördült a hírre. □ A tügyi parasztok komor világa volt az, ami ellen … felhördültem. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (ritka) Egyszeri, erős, hörgésszerű hangot ad, hallat. □ Álmában, felesége mellett érte őt a vég. Csak felhördült, s azután a könnyű álomból visszasüppedt a vég nélküli álomba. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Hang> így feltör vkiből. □ Melléből az elszörnyedés hangja hördült fel. (Jókai Mór)
  • felhördülés; felhördülő; felhördült.