FELGÖRBÜL tárgyatlan ige fölgörbül
<Egyenes tárgy> úgy változik meg, hogy a közepe görbe vonalban magasabb lesz, mint a két vége, v. az egyik (v. mindkét) vége görbe vonalban magasabbra emelkedik, mint a közepe.
Felgörbül a macska háta, a cipő orra, a rúd vége. □ Van itt egy szála
Itt jól lehet táncolni, mert minden deszka fel van görbülve. (Jókai Mór)
- felgörbülés; felgörbülő; felgörbült.