FELÍRÁS [l-í] főnév -t, -ok, -a fölírás
Általában a felír igével kifejezett cselekvés, tevékenység, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit felírnak (vhová).
- 1. Vmely szónak, szövegnek vmire, rendsz. magasabban levő helyre, tárgyra való írása. A jelmondatnak a homlokzatra, a szobor talapzatára való felírása; nevének a füzet fedelére való felírása. || a. Vminek emlékeztetőül, figyelmeztetőül való feljegyzése. Felírásra vásárol: nem fizet (készpénzzel), hanem felíratja, hogy vmit vett, és számláját később egyenlíti ki.
- 2. (kissé régies) Felirat (1). A kép felírása. Kopott felírás volt az ajtón, a táblán. □ A felírás [a levélen] nemzetes Tengelyi nótárius uramhoz szólt. (Eötvös József) Ez álgyu; rajta rejtélyes fölírás. (Madách Imre) Családi sírboltok sorakoztak buzdító felírásokkal. (Krúdy Gyula)
- 3. (régies) Vmely közösségnek, testületnek, hivatalos szervnek felsőbb helyre, hatósághoz, főként az uralkodóhoz intézett hivatalos felterjesztése, kérelme vmely ügyben; felirat. Megyei, országgyűlési felírás. □ Öröm és aggodalom közt olvasák a felírás tartalmát, mellyel nemes Erdélyország karai és rendei a Részek viszacsatolásának akadályozását még egyszer megkísérlették. (Kossuth Lajos)
- felírásos.