FELLEG  [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e], (
ritka) fölleg (
tájszó, ill. 
választékos)
- 1. Felhő (13). Fellegekben járó: a) illúziónak élő <személy>; b) ilyen személyre valló <gondolkodás, képzelet>. □ Elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. (Kölcsey Ferenc) Régi dicsőségünk, 
 Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) Borul a bástyára nyilból sürü felleg. (Arany János) Sötét fellegek vonulnak át homlokán. (Mikszáth Kálmán) Imrus 
 leste a fellegek formáját a hegyen. (Babits Mihály)
- 2. (tréfás) Füstfelhő. □ Ott ül 
 a vitézlő asszony a puszta pázsiton, s csibukjából fellegeket fú az égre. (Jókai Mór) Hatalmas fellegek tornyosultak szivarok, cigaretták füstjéből. (Kosztolányi Dezső)