FELJÁRAT főnév -ot, -a följárat
Olyan hely, legtöbbször lépcsőszerűen kiképzett építmény, épületrész v. út, amelyen vmely magasabban fekvő helyre lehet jutni; feljáró (II), feljárás (2). Feljárat az emeletre, a hegyre, a hídra. Itt nincs feljárat. A feljáratot keresi. A feljáratot gerendákkal zárták el. □ A Sváb-hegy feljáratánál, a szőlők alatt állt egy feszület. (Jókai Mór)