FELIZGUL [l-i] tárgyatlan ige fölizgul
Hirtelen izgalomba jut, izgatottá, idegessé lesz; izgalom fogja el.
Felizgult az eseten. Felizgul a látványtól. || a. Nemi izgalomba jut.
Az érzéki tánc közben felizgult. Az akt láttán felizgult.
- felizgulás; felizguló; felizgult.