FELINDULTSÁG [tárgyas v. cs; l-i] főnév -ot, -a fölindultság (csak egyes számban) (választékos)
A felindult melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. állapot; vkinek, vminek felindult volta. Az apa felindultsága. Hangjának felindultsága elárulta izgalmát. Felindultságában erős szavakat használt. □ Láthatólag minden különösebb felindultság nélkül tért vissza vendéglőjébe. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Elérzékenyült állapot; megindultság. Felindultságában könnyezni kezdett.