FELDŐL tárgyatlan ige, (
népies) feldűl, földűl
<Függőleges helyzetű tárgy> úgy dől el, hogy alja ezáltal láthatóvá válik; felborul, felfordul.
Feldőlt a kancsó, a sótartó, a tejes köcsög. A szekér az árokba fordult és feldőlt. □ Ott űltek, iddogáltak vecsernye óta már, Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár. (Garay János) || a. (
bizalmas)
Vki feldől: vkivel felborul a jármű. Szóláshasonlat(ok):
nevet v.
mosolyog, mint a → fazekas, mikor feldől. □ Hát mikor én egyszer feldőltem,
éppen két oldalbordám tört be. (Mikszáth Kálmán)
- feldőlés; feldőlő; feldőlt.