Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELKARCOL tárgyas ige fölkarcol 1. Karcolva felsért v. felsebez vmit, karcolást ejt vmin. Felkarcolja a kezét, a bútort. □ A tövis csiklandja Csak fejemet s nem karcolja fel. (Petőfi Sándor)
  • 2. Karcolva felír v. felrajzol vmit vhová. Felkarcol egy szívet a padra. □ [A barlangban] a látogatók fölkarcolják neveiket. (Petőfi Sándor) A fehérre festett nagy ablakok rámájára fel volt írva, hogy mikor esett először hó, s most is felkarcolták rá késhegyével. (Móricz Zsigmond)
  • felkarcolás; felkarcoló; felkarcolt.