FELKARCOL tárgyas ige fölkarcol
1. Karcolva felsért v. felsebez vmit, karcolást ejt vmin.
Felkarcolja a kezét, a bútort. □ A tövis csiklandja Csak fejemet s nem karcolja fel. (Petőfi Sándor)
- 2. Karcolva felír v. felrajzol vmit vhová. Felkarcol egy szívet a padra. □ [A barlangban] a látogatók fölkarcolják neveiket. (Petőfi Sándor) A fehérre festett nagy ablakok rámájára fel volt írva, hogy mikor esett először hó, s most is felkarcolták rá késhegyével. (Móricz Zsigmond)
- felkarcolás; felkarcoló; felkarcolt.