FELFIGYEL tárgyatlan ige fölfigyel
Felfigyel vmire: figyelmét egy általa hirtelen érzékelt jelenségre, kül. hangjelenségre fordítja, elkezd figyelni vmire.
Felfigyel a messziről hangzó kiáltásokra, a közeledő léptekre, a szokatlan zajra, a motor gyanús zörgésére; felfigyelt a füstszagra. □ Egyszer csak füttyszó hallatszott ki a műhely ablakán
A kofa
ijedten figyelt fel. (Móricz Zsigmond) || a. (
átvitt értelemben)
Felfigyel vkire v.
vmire: vkinek a képességeit, tehetségét, tulajdonságait észreveszi, vmely szellemi v. társadalmi jelenség, esemény jelentőségét felfogva figyelmét feléje fordítja.
Felfigyel a hibákra. Az illetékesek is felfigyeltek tevékenységére. A közönség kezdett felfigyelni kibontakozó tehetségére. Az egész világ közvéleménye felfigyelt erre a nyilatkozatra. A zenetanár felfigyelt a jó hangú gyerekre.
- felfigyelés; felfigyelő; felfigyelt; felfigyeltet.