FÉLHOSSZÚ melléknév
Olyan <tárgy, főként ruha(darab)>, amelynek hossza a megszokottnál, szokásosnál, átlagosnál kisebb; közepes hosszúságú; se hosszú, se rövid.
Félhosszú alj, derék, harisnya, (téli)kabát, nadrág, (ruha)ujj. Félhosszúra vágatta a haját. □ Ott állok
félhosszú, suta kis nadrágomban, soványan és megfélemlítve. (Móricz Zsigmond) || a. (
nyelvtudomány) Olyan <hang, esetleg szótag>, amely se nem rövid, se nem hosszú, ill. hosszúnak is, rövidnek is tekinthető; közepes időtartamú.
A "nálunk" szóban némely nyelvjárásban félhosszú "l"-et ejtenek.