FELISMERÉS [l-i] főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölismerés
Általában a felismer igével kifejezett történés, folyamat; az a tény, hogy vkit, vmit felismernek.
Vmely régebben már ismert, de elhalványult emlékű v. erősen megváltozott személy, dolog kilétének, mibenlétének tudatossá válása vkiben; ráismerés.
Rég nem látott barátjának felismerése a tömegben; az álarc alá rejtőző arc felismerése; a szenvedésektől elgyötört vonások felismerése; a rég hallott dallam felismerése; az ifjúkorban látott táj felismerése. || a. Általában vmely dolog mibenlétének kitalálása, azonosítása, ill. tudatossá válása vkiben.
A betegség, a cél, a szándék, a veszély felismerése; vmely dolog eredetének, rendeltetésének felismerése. || b. Ennek eredménye: vmely felismert ténynek tudatossá válása.
Ez a felismerés most már arra késztessen bennünket, hogy
Vonjuk le a felismerés konzekvenciáit! Ezt a felismerést örömmel fogadjuk.