FELIJED [l-i] tárgyatlan ige fölijed (
választékos)
<Álmából v. féléber állapotából, mély gondolkodásból> hirtelen felriad.
Felijed mélázásából, szendergéséből, szundikálásából, töprengéséből. Amikor rányitottam, felijedt mély elmélkedéséből. □ Kérdem fölijedve: én vagyok-e még én? (Arany János) Ma már a Halál sem félelmes | S szégyenlem, hogy föl-fölijjedek. (Ady Endre)
- felijedés; felijedő; felijedt.