FELINDULÁS [l-i] főnév -t, -ok, -a fölindulás (választékos)
A felindul (2) igével kifejezett lelki folyamat, ill. ennek következménye mint állapot; az a tény, hogy vki felindul(t); bosszús, ingerült indulat, harag, felháborodás, düh. (jogtudomány) Erős felindulásban elkövetett emberölés, súlyos testi sértés. Felindulás vett erőt rajta. Tettét erős felindulásában követte el. Alig uralkodik felindulásán. Felindulását csak nehezen tudta palástolni. □ Elfordult
Nagy felindulását nehezen takarván. (Arany János) E felindulás pecsételte meg halálát. (Jókai Mór) Váratlan felindulásában alig találta meg a kellő szavakat. (Krúdy Gyula)