Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELHANGOL tárgyas ige fölhangol
  • 1. (zene) <Hangszert v. húrt> úgy hangol, hogy a megfelelő hangmagasságon legyen. Felhangolja a hegedűt, a zongorát. □ Fölhangolom olykor a lant idegeit, Megzengeni téged, o kellemes élet! (Petőfi Sándor)
  • 2. (ritka, választékos) Jókedvre derít vkit; kellemes, bizakodó, derűs hangulatot kelt fel benne. A pattogó zene kissé felhangolta. A jó hírek felhangolták csüggedt kedélyét.
  • felhangolás; felhangolható; felhangoló; felhangolt; felhangoltat.