Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Hang, hangot adó jelenség> úgy hangzik, hogy vmely fent levő helyre, helyig (ill. ott levő személyhez) jut; felhallatszik. A gyerekek hangos hancúrozása felhangzik az emeletre. A völgyből vidám zene hangzik fel. □ Az ének a templomból felhangzott szobámig. (Eötvös József) Hajókat vontatnak lovakkal a víz ellenében; idáig felhangzik a fullajtárok ostorpattogása. (Jókai Mór)
2. <A csendet megszakítva v. más hang(ok)ból kiemelkedve> hirtelen hangzani kezd. A bámulat és meglepetés kiáltása hangzott fel ajkukon. Az erdőben felhangzottak a fejszecsapások. □ Nagy "vivát" hangzott fel hömpölyögve. (Mikszáth Kálmán) Odalent az utcán felhangzottak az ismert kopogó lépések. (Krúdy Gyula) || a. <Ének, zene> eleven, feltörő hangon hangzani, szólni kezd; megzendül. Felhangzott a kirándulók vidám éneke. Felhangzott a Himnusz. □ Felhangzik az ének, a szív ere pezsdűl. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) □ Lelkem, ez a néma zongora, | valami fájdalomtól rezzen által | s | fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal. (Kosztolányi Dezső)