Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELHANG főnév
  • 1. (rendsz. többes számban) (fizika, zene) Zenei hang megszólaltatásakor az alaphanggal (1) együtt hangzó, azt színező, a rezgő test egy-egy szakaszának (felének, harmadának, negyedének stb.) külön-külön rezgésével keletkező magasabb hangok közül egy. A felhangokat nem lehet külön hallani.
  • 2. (nyelvtudomány, elavult) Magas, azaz elül képzett magánhangzó; palatális magánhangzó (pl. i, ü, ë, ö, e).
  • felhangú.