Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELHAJTÓ [1] melléknév és főnév fölhajtó
  • I. melléknév
  • 1. Általában olyan, aki, ami felhajt [1] vkit, vmit. A nyájat a domboldalon felhajtó juhász; a járdára felhajtó kocsis; a vásárra állatokat felhajtó parasztok; az árakat felhajtó kereskedő; a nyulakat felhajtó legények; az olajat felhajtó földgáz; felhajtó erő; felhajtó légáramlás; felhajtó szél. || a. (bizalmas) Olyan <személy>, aki pénzt, árut hosszas utánjárással megszerez, előteremt, felhajt (5, 5a). Felhajtó ügynök; a szövetet felhajtó kereskedő.
  • II. főnév -k, -ja
  • 1. (ritka) Általában az a személy, aki vmit felhajt [1]. A lovak felhajtóját megtalálta a vendéglőben.
  • 2. (rosszalló) Az a személy, aki kétes, tisztességtelen, bűnös tevékenységhez a részleteket v. a célt kevéssé ismerő közreműködőket v. szenvedő alanyokat csábít, toboroz. A bűnszövetkezet, a nemzetközi leánykereskedelem felhajtóit lefülelte a rendőrség. || a. (rosszalló) Keresett és a piacon nehezen kapható áru beszerzésével, felhajtásával [1] (3) és a szokottnál, megszabottnál drágábban való árusításával foglalkozó személy; üzér, spekuláns.
  • Szóösszetétel(ek): kocsifelhajtó.