FELHAJÍT tárgyas ige fölhajít
Nagyobb ívben, erős lendülettel felfelé hajít vkit, vmit.
Felhajított az ablakra egy kavicsot. A fa tetejéig hajította fel a labdát. □ Édesapám
kacagva emelt a magasba, biztosan fel is hajított s elkapott, mert ez volt a szokása. (Móricz Zsigmond) || a. Könnyedén, bizonyos lendületel felemelve feltesz vkit vhová.
Átfogja a fiút, és felhajítja a nyeregbe.
- felhajítás; felhajítható; felhajító; felhajított.