Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELHAGY ige fölhagy, (csak jelentő mód jelen 3. személyben, népies) felhágy, fölhágy
  • 1. tárgyas (iskolai, népies) <Feladatot, leckét> kidolgozásra, megtanulásra kijelöl, felad. Mit hagytak fel földrajzból? Fizikából a szabadesés van felhagyva. □ A tanárunk … hazabocsátá … erre a napra …, felhagyva neki a holnapra való leckét. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyas (népies, régies) <Helyet> vmely céllal, vmely okból fenntart, szabadon hagy. □ Az első hely … magasabb rangú egyéniség számára van felhagyva. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyatlan Felhagy vmivel: <a sikertelenség láttára, megfontolásból, belátásból v. más okból> abbahagy, nem folytat vmit. Felhagy a bosszúállással, a céltalan küzdelemmel; felhagy a verseléssel, eddigi életmódjával; felhagy a járkálással, a folytonos bírálgatással. Hagyj fel az ilyen beszéddel! □ Viola … minden ellenállással felhagyott. (Eötvös József) Az ügyvédkedéssel … felhagyott hát, De nem hagyta ám ott az íróasztalát. (Mikszáth Kálmán) Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! (Babits Mihály–Dante-fordítás) Az anyjuk … fölhagyott az imádkoztatással. (Móricz Zsigmond)
  • felhagyás; felhagyó; felhagyott.