FELHÁBORODIK tárgyatlan ige fölháborodik
1.
Vki felháborodik (vmin v.
vmi miatt): vkinek az igazságérzete v. ritkábban az erkölcsi érzéke fellázad vmi miatt, rendsz. úgy, hogy mély megbotránkozása viselkedésében v. szavaiban is megnyilatkozik.
Felháborodva értesült róla; felháborodva nyilatkozott. Szavain mindenki felháborodott. □ Mit csinál? kiáltott a lány fölháborodva. Nem szégyenli magát? Hagyjon. (Kosztolányi Dezső) Miska felháborodott az igazságszolgáltatás szerveinek ilyen ostoba gyanúsításán. (Babits Mihály)
- 2. (régies, irodalmi nyelvben) Felháborodik vmi: vmely állóvíznek, kül. tengernek a felszíne <a széltől, vihartól> hullámossá válik, és háborogni kezd. □ A vihar tombol, a tenger föl van háborodva. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Vkinek felháborodik a vére: vkit elfog vmely heves érzés, indulat. □ Elkezdte azokat a csöndes, bús dallamokat hangoztatni, amiktől a keleti faj vére úgy felháborodik. (Jókai Mór)
- 3. (régies, irodalmi nyelvben) <Gyomor> erősen émelyegni kezd; felkavarodik. □ Az orvosságot, ha egészséges ember beveszi, a gyomra felháborodik tőle. (Jókai Mór)
- felháborodó; felháborodott.