FELBIZTAT tárgyas ige fölbiztat (gyak.
rosszalló)
Biztatva, buzdítva vminek a megtételére, elkövetésére, ill. vmilyen magatartásra rábeszél vkit.
Felbiztatták ellenem. Felbiztatta a közbelépésre. Ki biztatott fel erre benneteket? □ Rokonim, barátim mind felejtenek És veszni hagynak, kit fölbiztatának. (Vörösmarty Mihály) Erre a kis tréfára
engem egyenesen az ifjú nagyságos úr biztatott fel. (Jókai Mór)
- felbiztatás; felbiztatható; felbiztató; felbiztatott; felbiztattat.