FELGYÚL tárgyatlan ige fölgyúl (
választékos)
<Éghető v. világító tárgy, fény> hirtelen égni, izzani, világítani kezd; felgyullad (1).
Felgyúlt a szalmakazal; felgyúltak a lámpák, a kirakatok fényei. □ Nyugat felől felgyúlt az est hajnala. (Eötvös József) || a. (
átvitt értelemben)
Felgyúl vmi: hirtelen heves érzelem, szenvedély, vágy támad benne; tűzbe (9) jön.
Felgyúlt iránta a szíve. A szép látványtól felgyúlt a képzelete. □ [Kun László] még egyszer fölemelte fejét, Fölgyúlt szíve, és égett lobogva. (Petőfi Sándor)
- felgyúlás; felgyúló; felgyúlt.