FELGYÚJT tárgyas ige fölgyújt
1. <Építményfélét romboló szándékkal v. vigyázatlanságból> meggyújt, s ezzel tűzvészt idéz elő.
Felgyújtotta a szomszédja házát, kazlát. Az ellenség felgyújtotta a falut. A gyerekek játék közben felgyújtották a lakást. □ A nép
jó volt hozzá. Nem gyűlölték,
nem gyújtották fel az asztagját, s nem ütötték agyon. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Villanylámpát> működő fényforrássá tesz azáltal, hogy a kapcsoló gombját elfordítva v. elkattintva áramot bocsát belé; meggyújt. Felgyújtja a villanyt, a (villany)lámpát. □ Az orvos felgyújtotta a villanyt, és egy üvegasztalkán babrált valamit. (Karinthy Frigyes)
- 3. (átvitt értelemben) <Érzelmet, szenvedélyt, vágyat> felszítva heves kitörésre késztet; fellobbant. Az olvasmányok felgyújtották a képzeletét. Felgyújtotta benne a szunnyadó érzéseket. Felgyújtja a romboló ösztönöket. || a. (átvitt értelemben) Felgyújtja vkinek a vérét: felkelti vkinek az érzékiségét.
- felgyújtás; felgyújtat; felgyújtogat; felgyújtó; felgyújtott.