FELFORTYANÁS főnév -t, -ok, -a fölfortyanás (hangfestő)
A felfortyan igével kifejezett folyamat, ill. lelkiállapot; az a tény, hogy vki felfortyan; hirtelen haragra lobbanás, haragos kifakadás. Hirtelen felfortyanás; ok nélkül, semmiségekért való felfortyanás. □ Az ellágyulás éppen olyan könnyen ment nála, mint a felfortyanás. (Jókai Mór) Még a felfortyanás is inkább csak modor volt
nála. (Mikszáth Kálmán)