FELFORDULÁS főnév -t, (-ok), -a fölfordulás
Általában a felfordul igével kifejezett történés, ill. ennek eredménye mint állapot; az a tény, hogy vmi (vki) felfordul(t).
- 1. Az a tény, hogy vmi felborul, feldől; felborulás, feldőlés. A csille, a csónak, a kocsi, a szék felfordulása.
- 2. (átvitt értelemben) Vmely nyugalmi, egyensúlyi helyzet megbomlása, felborulása. A béke, a nyugalom, a rend, a világ felfordulása. || a. (átvitt értelemben) Zűrzavar, összevisszaság, rendetlenség, kavarodás. Nagy felfordulás van a házban a nagytakarítás miatt. A váratlan vendégek miatt felfordulás támadt. Teljes a felfordulás. □ Ide jönnek lakni ebbe a felfordulásba? (Csiky Gergely) Szemben,
a kis házban, örök felfordulás, csodálatos pezsgés és örök vásárlás folyt. (Móricz Zsigmond)
- 3. Elpusztulás, megdöglés, kimúlás <állaté>. Lovának hirtelen felfordulása ugyancsak nehéz helyzetbe döntötte a gazdát. || a. (ritka, durva) Halál, kimúlás <emberé>.
- felfordulásos.