Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Több darabból, részből álló holmit v. több hasonló jellegű tárgyat> egyenként v. egymás után felfordít. A szél felforgatta a sátrakat. A gyermekek felforgatták a földre tett ládákat.
2. (ritka) <Földet, talajt> ásóval, ekével v. más eszközzel úgy munkál meg, hogy az addig alul levő réteg felülre kerül; megforgat. □ A földet őszi vetésre felforgatjuk. (Vas Gereben)
3. Vminek a keresése, kutatása közben, nagy rendetlenséget okozva, összevissza forgat vmit; a benne levő tárgyakat rendetlenül szétszórja, helyükről elmozdítja; feldúl. Felforgatja a → házat. Felforgatott minden polcot, minden rekeszt, de a könyvet nem találta meg. □ Sokallták a gazságait. Utóbb már a sírokat is felforgatta. (Gárdonyi Géza) Fölforgatta a padlást régi folyóiratokért. (Babits Mihály)
4. (átvitt értelemben) <Vminek a megállapított, megszabott rendjét> megzavarja, s ezzel összevisszaságot, zűrzavart okoz. Felforgatja az államot, az állam rendjét; felforgatja a sorrendet. A gondatlan rendezők felforgatták a felvonulás rendjét. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Feldúl. □ Felforgat a nagy századok érckeze Mindent: ledűlt már a nemes Ílion, | A büszke Karthago hatalma, | Róma s erős Babylon leomlott. (Berzsenyi Dániel)
5. (átvitt értelemben) <Nyugalmat, békés lelkiállapotot> teljesen megzavar. A hallottak teljesen felforgatták a nyugalmát. Ez az esemény felforgatta a család békéjét.