Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELFOGÓ melléknév fölfogó
  • 1. Olyan, aki v. ami felfog (főleg az igének 3–5. jelentésében) vmit v. ritk. vkit; vminek a felfogására (1, 2) való. A folyadékot felfogó edény; a hullámokat felfogó gát; a labdát felfogó játékos; az ütést felfogó kar; a rádióhullámokat felfogó antenna; a nap sugarait felfogó berendezés. □ Murat török képe mintha a tűnő életet vásznán felfogó lelkesült művész kezeiből jőne. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vmit ésszel felfog (7), megért, belát. A szavak értelmét felfogó diák; a cselekedet értelmét felfogó feleség; a tettének súlyát felfogó vádlott. || a. (átvitt értelemben) Olyan <gondolkodási szerv v. lelki képesség>, amellyel vmit felfogunk (7). A benyomásokat felfogó értelem, ész.