Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELFAL tárgyas ige fölfal
  • 1. Falánk módon, mohón megeszik, felhabzsol vmit. Mindent felfalt, amit talált. A kutya felfalta a húst. □ [A pók] a beszálló legyeket mind elfogdosta, fölfalta. (Mikszáth Kálmán) Az állatok egymást eszik … Az erősebb felfalja a gyöngét. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Majd felfalja a szemével, tekintetével: mohón vágyakozva szemléli, kívánja. □ Kedv támad bennem … szájjal, szemmel, füllel, orral | fölfalni az egész világot. (Babits Mihály) || b. (bizalmas) Majd felfalják egymást: hevesen csókolóznak, szerelmeskednek. || c. (átvitt értelemben) Majd felfal vkit: erős indulattal, nagy haraggal, dühvel támad rá.
  • 2. (átvitt értelemben) Pusztítva felemészt. A fehér vérsejtek felfalják a vörös vérsejteket. || a. (átvitt értelemben) Magába olvaszt. □ A falu … könnyen fel tudta falni a papfiút, aki leereszkedett belé. (Móricz Zsigmond)
  • felfalás; felfalat; felfaló; felfalt.