FELLEL tárgyas ige föllel (
tájszó,
irodalmi nyelvben)
Keresve, kutatva megtalál vmit, vkit, rátalál vmire, vkire; feltalál (2). □ Bujdostam hegyeken, völgyeken és habon, Míg felleltelek, oh angyalom! édesem! (Berzsenyi Dániel) Nyugalmad hol leled föl, Riadt, veszendő lélek, örök, bús kereső? (Tóth Árpád)
- fellelés; fellelhető; fellelő; fellelt.