FELKANTÁROZ tárgyas ige fölkantároz
<Lovat, öszvért, szamarat> kantárral felszerel, kantárt vet a fejére.
Felkantározza kedvenc paripáját. □ Fakó lovam fel van kantározva, El is megyek a rózsámhoz rajta. (népköltés) A Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát. (Eötvös Károly)
- felkantározás; felkantározható; felkantározó; felkantározott; felkantároztat.