FELKÖDLIK tárgyatlan ige fölködlik (
irodalmi nyelvben)
<Vkinek v. vminek emléke, képe> vkiben, vkinek a lelkében homályosan, ködösen, elmosódottan felbukkan, feltűnik. □ Egy-két kedves kollégámnak az arca felködlik, mint hajnali kép a hosszú fasorban. (Móra Ferenc) S felködlenek a római világbul Komor lemondás zordon hősei. (Juhász Gyula)