Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELFEJT tárgyas ige fölfejt
  • 1. <Varrást, kötést, hímzést> fejtéssel felbont úgy, hogy az összetartó, rögzítő, alkotó szálakat elvagdossa, kihúzogatja. || a. Felfejt vmit: vminek (ruhának, ruha vmely részének) varrásait egészen v. egy részen így felbontja. Felfejti a zsebet, a bélést. □ Amit nappal szőtt, éjtszaka fölfejté. (Arany János) Vánkosát, melyen hálni szokott, felfejté nagy sietve. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) □ Fejtsétek föl goromba szálait A pártütésnek. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Ember vagy, Punktum. Annak is szegény | … Te fejtenéd fel ok és okozat ős szövetét; a kusza fonalat? (Tóth Árpád)
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) <Titkot, rejtett, rejtélyes értelmet, tartalmat> felfed; értelmét, lényegét feltárja. □ Amit a zenész csak mutat …, azt elmélkedve, szavakban fölfejteni tiszte a műbírónak [= műbírálónak]. (Arany János) Elmegy az ezredeshez … Fölfejti Schwindler egész cudarságát. (Tolnai Lajos)
  • felfejtés; felfejtet; felfejtett; felfejthető; felfejtő.