Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELESZMÉL [l-e] tárgyatlan ige föleszmél
  • 1. (irodalmi nyelvben) <Önkívületi állapotából> eszméletre tér. Hosszú kábulatából csak estefelé eszmélt fel. □ A tanító úr két gyerekkel vitetett … haza, mikor feleszméltem. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Hirtelen felfogja vminek az értelmét, a jelentőségét; rájön vmire. Későn eszmélt fel. Végre feleszmélt. No, csakhogy feleszméltél! □ A magyar föleszmélt, Szégyennel homlokán, Szivében mély keservek. (Vörösmarty Mihály) Az első ijedelemből magához térve … föleszmélt a fejedelemnő. (Jókai Mór)
  • feleszmélés; feleszmélő; feleszmélt; feleszméltet.