FELHÉRC [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] fölhérc, (
tájszó) felhéc [ë] (
népies)
- 1. A kocsirúdra az első kerekek előtt keresztben odaerősített megvasalt fa, amelyre befogáskor a két hámfát akasztják; ezen szoktak fellépni a kocsira. □ Az öreg úr
felkapaszkodott a ferhécen keresztül az első saraglyába. (Jókai Mór)
- 2. A négyes fogatú kocsi rúdfejéhez kapcsolt hámfás rudacska.