FELDÜHÍT tárgyas ige földühít
<Élőlényt> a legnagyobb mértékben dühössé tesz, dühbe gurít; felbőszít, felingerel.
Feldühít vkit v.
vmit vmivel. A vörös posztó feldühíti a bikát. Az eset annyira feldühítette, hogy
Fel ne dühíts! Minden semmiség feldühíti. □ Jobban lenéznek, mint mi gondolók, S ez feldühít. (Petőfi Sándor)
- feldühítés; feldühített; feldühíthető; feldühítő.