FELESEL [e-e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
Kihívó, szemtelen válaszokat ad; illetlenül, modortalanul visszafelelget.
Hányaveti módon, kihívón, neveletlenül, szemtelenül felesel vkivel. Ez a gyerek örökké felesel az anyjával! Pergő nyelvvel feleselt vele. □ Fodorné
pörölt a kisebbik lányával. Eh, hagyj nekem békét feleselt a leány. (Ambrus Zoltán) Tanuld meg, hogy a gazda előbbre való, mint a segéd! Itt ne feleselj nekem! (Babits Mihály) || a. (
irodalmi nyelvben) Visszhangot, választ ad. □ A kakas szól,
És utána százan hangra kelnek, Percig össze-vissza feleselnek. (Tompa Mihály)
- Igekötős igék: belefelesel; ráfelesel; visszafelesel.
- feleselget; feleselő.