Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELEMELŐ [l-e] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb fölemelő
  • 1. Általában olyan, aki, ami felemel. A gerendát felemelő munkás.
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Magasztos érzésekkel eltöltő, lelkesítő, olyan, amin lelkileg nemesedni, épülni lehet. Felemelő élmény, érzés, látvány, ünnepség; felemelő hatású szónoklat; szavai felemelőleg hatottak. □ Abban a fölemelő tudatban, hogy egy szerény ifjúnak pályát szerzett, megölelte, megcsókolta. (Tolnai Lajos)