FELELEVENEDIK [ë-e-e-e-ë; fel-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] fölelevenedik
- 1. Ember, állat átmeneti fáradtság, kedvetlenség után eleven, élénk kezd lenni. Eleinte kábultnak, kimerültnek látszott, de lassanként felelevenedett. □ Talán fölelevenedném köztetek, "mint a holt szén eleven társai közt". (Arany János) || a. <Növény hervadozás, lankadás után> új erőre kap. A fű az esőtől, a virág az öntözéstől felelevenedik.
- 2. <Tűz> újuló erővel égni kezd. A parázs felelevenedik, ha ráfújnak, ha fújtatják.
- 3. (átvitt értelemben) Felelevenedik vmi: vminek az üteme, irama elevenebbé válik. A vita, a társalgás egyre jobban felelevenedett.
- 4. (átvitt értelemben) <Feledésbe merült szokás> feléled, újra divatba jön. Nemrég felelevenedett ez a szokás is.
- 5. (átvitt értelemben) Az emlékezetben eleven formában megjelenik. Felelevenednek a régi emlékek. Előadásában felelevenedik az az átkos korszak.
- felelevenedett; felelevenedő.