FELÉLESZT [l-é] tárgyas ige föléleszt
Eléri, előidézi, hogy vki v. vmi feléledjen (12).
Az ájulásból felélesztik a beteget. Az öntözés feléleszti a kókadt virágokat. A szél feléleszti a tüzet. A heves vita felélesztette a fáradt társaságot. □ Nem éleszt | többé fel egy jajszó is tégedet! (Katona József) Régiebb műköltőink
idegen fordulatokat honosítottak meg, vagy régies szólást élesztettek föl. (Arany János)
- felélesztés; felélesztett; feléleszthető; felélesztő.